2016. november 13., vasárnap

Szórványnap Szentleányfalván

SZÓRVÁNYNAP - SZENTLEÁNYFALVA - NOVEMBER 20.-án, 14:00 órától

A szórványnap programja:
- Istentisztelet a Református Templomban - ennek keretén belül vadászi, szentleányi-zimándközi gyerekek, valamint a szentleányi énekkar szolgálatára kerül sor.
- Ágyai néptáncosok ünnepi műsora - helyszín: Szentleányfalvi Általános Iskola.
- Szeretetvendégség és kötetlen együttlét.
Szeretettel várunk mindenkit!

2016. november 10., csütörtök

Bibliaismereti vetélkedő Szentleányfalván


Manapság sok panasz hangzik el a fiatalabb generációról az egyházi életbe való bekapcsolódást, valamint a hit megélését illetően. Általános jelenségnek mondható a fiatalabbak eltávolodása az egyháztól és gyülekezettől. Mindezt azonban megcáfolta az a közel 20 Arad megyei fiatal, aki egy hónapon keresztül, a bibliaismereti vetélkedőre készülve, olvasta és tanulta a Szentírás megadott, hosszú fejezeteit.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerületben minden évben megszervezik gyülekezetek fiataljai számára az úgynevezett bibliaismereti vetélkedőt. Ennek a vetélkedőnek van egy egyházkerületi és kilenc egyházmegyei szakasza. Értelemszerűen minden egyházmegyét egy csapat képviselhet az egyházkerületi szakaszon. 
A X. Bibliaismereti Vetélkedő Arad megyei szakaszának a Szentleányfalvi Református Egyházközség adott otthont, november 5-én, amelyre öt csapat jelentkezett: kettő Kisperegről, kettő Szentleányfalváról és egy Nagyzerindről. A nagyzerindiek Dénes József lelkipásztor, a kisperegiek Tóbiás Tibor György lelkipásztor vezetésével érkeztek Szentleányfalvára.
Az Egyházkerület által idénre megszabott bibliai anyag a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében megjelenő hithősökhöz kapcsolódott. Viszonylag ismert bibliai hősök életéről szólt a megadott anyag (Ábrahám, Mózes, Sámuel, Illés, Jézus stb.), azonban részletessége miatt nem kis fejtörést okozott a fiatalok és a felkészítők számára.
Vékony Zsolt József házigazda lelkipásztor igei köszöntője után elkezdődhetett a várva várt ötfordulós vetélkedő, nem kis izgalmat tartogatva a résztvevő csapatok számára. Egészséges vetélkedés, felszabadult hangulat, jókedv jellemezte az egyházmegyei vetélkedőt. A fiataloknak a szünetekben lehetőségük volt egymással ismerkedni és játszani. Az első helyezést végül a Kispereg1 csapat szerezte meg, őket követte Nagyzerind, majd Szentleány2 és Szentleány1, végül Kispereg2 csapata. Valamennyi nagyszerűen teljesített, ezáltal is öregbítve saját gyülekezetük hírnevét.
Köszönet illesse a felkészítő lelkipásztorokat és lelkipásztor feleségeket, amiért szinte egy hónapon keresztül foglalkoztak a fiatalokkal. Köszönet az Aradi Egyházmegye vezetőségének, amiért anyagiakban is támogatták a vetélkedőt. Köszönet a vetélkedőnek helyet adó szentleányfalvi gyülekezet vendégszeretetéért. És nem utolsósorban köszönet illesse a fiatalokat, akik bevállalták a tanulást és a vetélkedőn való részvételt. Hisszük, hogy több volt ez mint tanulás és vetélkedés, hiszen az Isten Igéjét olvasva gazdagabbakká váltak és az elhintett igemagvak reménység szerint megtermik a maguk gyümölcseit fiataljaink életében. Istené legyen a hála és a dicsőség!
Vékony Zsolt József, ifjúsági előadó

2016. október 29., szombat

Reformáció bennünk

„Ezékiás... azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan tett az őse, Dávid... Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta az Úr háza ajtóit és kijavította azokat. Azután visszahozta a papokat és a lévitákat...”                                       
2 Krón. 29, 2–4.

Kedves Testvéreim! 
Október 31-én a reformáció születésnapjára emlékezünk. Immár a 499-re. Jövőre lesz az 500 éves jubileum, melyre már egy jó ideje készülnek a protestáns egyházak. Csak emlékeztetőül mondom el, hogy a Reformáció 1517. október 31-én indult el Németországban, amikor Luther Márton kiszegezte a wittenbergi vártemplom kapujára a 95 tételét, melyben irányt mutatott a jelen és jövő egyháza számára. A reformáció, a Biblia egy lelki megújulást ajándékozott a világ keresztyénségének. Az Ige és Szentlélek által milliók születtek újjá, lettek más emberré, Isten szabad és boldog gyermekeivé. Hálás vagyok, hogy én is egy vagyok azok közül, hogy az Úr bennem is véghezvitte e csodálatos változást, a lelki megújulást. Áldassék érte, drága és dicső neve. Jó dolog az övének lenni.
Akik szeretnék ugyanezt átélni, megélni, akik kívánják, hogy bennük is véghez menjen, azoknak kívánok a megadott Ige által utat mutatni, hasznos tanácsokat adni. Kövessük hát az Igét. Isten népe sötétségben élt, távol szövetséges Urától. Legtöbb esetben a hitetlenség zászlóvivői, a királyok, a világi és egyházi vezetők voltak. Emlékezzünk a XVI. század elejére, a reformáció idejére, a sötétségre, mely rátelepedett a világra és az egyházra. Nem véletlen. Ezékiás király édesapja, Akház, a hűtlenség megtestesítője, idegen isteneknek áldozott. Összetörte a templom felszereléseit, az Úr házának ajtóit bezáratta. Megfosztotta Istenhez való jogaitól a népet. Senki sem járulhatott Urához. Az Ige elhallgatott, befalazták a templom falába. Az áldozatok megszűntek, a felülről való vezetés úgyszintén. Teljes volt a káosz. Az áldások csatornái is bezárultak. A nép nyomorúságban sínylődött, a halál szélén, kétségbe esetten. Van-e ebből kiút? Felragyog-e még a fény, a kegyelem? Lesz-e még élet, jövő, örök élet? Ki segíthet ebben a helyzetben? Isten hatalmas és szeret. Ő meg tud menteni. Hogyan? Ezek után következett az ezékiási reformáció.
A király meghal. Az istentelen apa, istenszerető, Reá figyelő fia kerül a trónra. Ugye milyen csodálatos, milyen nagy az Úr hatalma?! Ezékiás azt tette, amit helyesnek lát az Úr. Egészen úgy, ahogy tette azt őse, Dávid király. Benne már végbement a nagy változás, a megújulás, a reformáció. Csak egy ilyen lélek tud másokat is a változáson átvezetni. Kövessük figyelemmel a lépéseket, melyek sorban bekövetkeztek.
1. Már uralkodása első hónapjában kinyittatta a templom ajtait. Nem késlekedett, azonnal cselekedett. Szabaddá tette az utat Istenhez, aki Szentlelke által véghez viszi a változást. Visszaadja népe Istenhez való jogát. Gondoljunk Jézusra, aki halálával megnyitotta az utat Istenhez. A kárpit kettészakadt, és így megnyílt az út mindenki számára. Az út, a vér útja. Járuljunk hát Hozzá bizalommal. Senkit sem fog elküldeni, engem se, téged se.  Jöjj bátran!
2. Második tette: visszahozta a papokat és lévitákat, akiknek először önmagukat kellett megtisztítaniuk, aztán az Úr házát. Az Igét hirdetni kell, az áldozatokat be kell mutatni, a közösségnek működnie kell Istennel és egymással is. Közösség nélkül nincs élet. Ige és igehirdetés nélkül nincs változás, új élet.
3. Megvallották elődeik és a maguk bűneit is. A bűn elválaszt Istentől és egymástól, megszűnik a kapcsolat és közösség. Elapadnak az áldások forrásai. Nagy szükségünk van tehát a bűn beismerésére, megvallására. Vétkeztünk. Bűnösök vagyunk és halált érdemlünk. A király teljesen megértette, hogy, ha az Úr jelenlétében és áldásával akarnak élni, a munkát a templomban, az oltárnál, a szentélyben kell kezdeni. A szívünkben, lényünkben.
4. A következő lépés: visszaállította a Szentírás tekintélyét, az Ige iránti mélységes tiszteletet. Erre ma is nagy szüksége van az egyháznak, a gyülekezetnek, különösen a hanyatlás és pangás idejében. Szükség van az Igéhez való visszatérésre, a megtérésre, arra, hogy az Ige szerint formáljuk, alakítsuk életünket, amint a reformációkor is történt. Ezt ismerték fel a reformátorok, Luther, Kálvin és a többiek. Az Ige által tartja meg Isten a benne hívőket, minket is, ha hiszünk.
5. A király, mint Isten szövetségese felszólította a papokat, hogy menjenek be a szentélybe és hordják ki a szemetet, a templomhoz nem illő dolgokat. Azt olvassuk, hogy bementek és cselekedtek. A megújulás, a megszentelődés mindig bent kezdődik, a szívünkben. Nem kívülről befele, hanem belülről kifele történik a nagytakarítás áldott munkája. Reformáció, igazi reformáció ez! Megüresedni, hogy betölthessen Szentlélek Isten.
6. Helyre állították az igazi istentiszteletet. Immár nem szennyezte azt be semmi. Az Úr tisztelete tiszta volt, igazi, szívből jövő, Ige szerinti. Ezt várja Ő ma is, tőlünk is.
7. Végül énekeltek és dicsőítették Istent. Az Ige és Szentlélek által megújult élet Istent dicsőíti. Tegyük mi is.
Íme, testvéreim, ez az igazi reformáció. Adja az Úr, menjen végbe, történjen meg bennünk is, hogy dicsőítésünk, magasztalásunk Hozzá méltó legyen. Áldott reformációt és lélekben gazdag ünneplést kívánok.

Szívemből és szeretettel:

Józsa Ferencz
lelkipásztor

2016. október 26., szerda

Lapidáriumot avattak Kispereg reformátusai


Október 23-án, vasárnap délután Kisperegen többszörös megemlékező istentiszteletre hívogatott a harangszó, vendégeket és gyülekezeti tagokat egyaránt. A hatvan esztendővel ezelőtti forradalom kitörésének emléknapján nemcsak a szabadság hőseiről emlékeztünk kegyelettel, hanem a kisperegi régiekről is. Azokról, akik 1787. október 21-én tartották letelepedésük és otthonra találásuk örömében az első református istentiszteletet ezen a helyen, és akik 1822. október 21-én helyezték el a mostani templom alapkövét, mely már a Isten harmadik hajléka volt a gyorsan gyarapodó közösségben. Ennek építését Szondy Lajos néhai lelkipásztor vezette le, mint ahogy az ő szolgálatának 30 éve alatt épültek az akkori település malmai, négy iskolája, a parókia, alakultak egyletek és körök férfiaknak-asszonyoknak, leányoknak és gyermekeknek, olvasni szeretőknek. Őreá és az őt szolgálatában követő fia és unokája, Szondy Imre és Szondy Géza lelkipásztorokra is emlékezhetett a hálás, bár az idők és rendszerek viszontagságában megfogyatkozott gyülekezet.
A meghívott gyülekezetek is az egykori Szondy családhoz és Kispereghez kötődnek. Így volt jelen Vékony Zsolt József lelkipásztor, az Aradi Egyházmegye ifjúsági előadója és felesége kíséretében a szentleányfalvi gyülekezet népes és lelkes küldöttsége. Szentleányfalván Szondy Géza 14 éves szolgálata idején, a 19. és 20. századok fordulóján épült a templom, iskola, újult a parókia. Csizmadia Ferenc Nagybodófalva és Szapáryfalva lelkipásztora is nyolc bodófalvi gyülekezeti taggal érkezett, akik már az újra megtalált rokoni szálakat erősítették. Tudniillik Nagybodófalva megalapításakor 80 kisperegi család költözött oda, és a generációk során, ha nem is felejtődött el, de elerőtlenedett a kapcsolat a távolság miatt.
A Szondy család és a kisperegi gyülekezet karolta fel a cseh ajkú reformátusokat is, amikor ők a mai Nagypereg területén telepedtek le, de a pécskai reformátusok is az ő kezdeményezésükre szerveződtek gyülekezetté a 20. század elején.
A szomszéd települések gyülekezeteinek képviseletében érkeztek Kalouszek Jároszláv nagyperegi lévita lelkipásztor és az őt elkísérők, valamint Tóbiás Emőke Piroska, Pécska–Szemlak–Nagylak lelkipásztora.
Az ünneplő egybegyűlteknek nt. Módi József esperes-lelkipásztor hirdette Isten igéjét a Bírák könyve 2. részének 6-10 versei alapján. Igehirdetésében megemlékezett a szabadságért harcokat vállaló forradalmárokról, visszatekintett az itt otthonra találó, Egyekről elmenekült református elődökre, és még távolabbra a bibliai múltba, az Ígéret földjét elnyert népre és az őt vezető Józsuéra. A negyven esztendei vándorlás után hazára lelt választott nép szabadon dicsérhette Istenét. De Józsué és teljes nemzedéke halála után az új nemzedék szabadosságában a szerencse, jólét bálvány-isteneit kezdte imádni, és „nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit”. Óva intette ettől a cserétől a jelen nemzedéket is – beleértve anyanyelvünk féltve őrzését és ápolását is, hiszen Istent is anyanyelvünkön tudjuk megszólítani, dicsőíteni.
Ebben erősíthet az elődök helytállása és hite is, melyről a lapidárium sírkövei is tanúskodnak. Erről a házigazda gyülekezet lelkipásztora, Tóbiás Tibor György ismertetett. A lapidáriumok, kőtárak a reneszánsz korban kezdtek elterjedni, és azóta ilyen formában is emléket állítanak a múltban élteknek. Kisperegen sírkő-tárat létesített a gyülekezet, méltó módon emlékezve a templomépítő Szondy Lajosról és az egykor itt élőkről.
Az istentiszteletet követően a lelkipásztor minden jelenlévőt az elkészült lapidárium megtekintésére hívott a temetőkertbe, mely dr. Peter Hügel múzeumigazgató és tudomásunk szerint az első ilyen kezdeményezés és emlékállítás Arad megyében.

Együtt ünnepelt a gyülekezettel a munkák folyamatát tanácsokkal és anyagiakkal támogató RMDSZ képviseletében Király András államtitkár, Péró Tamás megyei ügyvezető elnök, Kovács Imre polgármester, Hajas István helyi RMDSZ-elnök.
A sajtó képviselői – Balta János és Pataky Lehel Zsolt –, valamint helyi szinten Nagy Máté Zsolt és Molnár Roland konfirmandusok örökítették meg képekben és hanganyagában a történteket.
A régi temető helyén meglelt 24 régi sírkő közül kettő lelkipásztoroké, Szondy Lajosé és az első kisperegi származású lelkészé, Diószegi Endréé. A többi, 1850 és 1907 közötti sírkő teljes demográfiai metszetét nyújtja az akkori településnek: van köztük édesanyának és három kisdedének emelt, de 6 évesnek, 20 évesnek, férjeknek, feleségeknek, házastársaknak, testvérpároknak, kolerában elhunytaknak, időseknek állított is. Ezek most egybegyűjtve, letisztítva, egy sétány két oldalán a Szondy-kriptához vezető úton helyezkednek el.
Az RMDSZ képviseletében Király András és Kovács Imre polgármester köszöntője és a vendég lelkipásztorok igei köszöntője után elhelyezték az emlékezés koszorúit, virágait a Szondy-kriptán és minden sírkövön. Áldást az egybegyűltekre Módi József esperes mondott, nemzeti imádságunk eléneklését követően a gyülekezet presbitériumának és nőszövetségének szervezésében bőséges szeretetvendégség keretében folytatódott az együttlét.
A „megemlékezés útjának” is nevezett sírkő-tár megálmodója a gyülekezet presbitériuma és a lelkész házaspár. Létrejöttében segítségünkre sietett id. Szép Sándor, aki a sétány járólapjait adományozta, Czobor József, aki munkagépével segített többször is a sírkövek elcserjésedett területről való kiemelésében és új elhelyezésében, valamint Nagypereg község Polgármesteri Hivatala. És áldottak legyenek az önkéntesek kezei, diáktól nyugdíjasig, akik tavasztól a különböző munkálatokból derekasan kivették részüket!
Az Úré legyen mindené a dicsőség, és hogy e jeles napon jókedvéből még verőfényes nap is tűzhetett ránk!

Tóbiás Tibor György és Emőke

2016. október 25., kedd

Folytatni az elsőrendű, lelki építkezést - beszélgetés nt. Módi József újraválasztott esperessel

Nt. Módi Józsefet, az Aradi Református Egyházmegye esperesét a legutóbbi választások alkalmával, egyhangú szavazással erősítették meg a tisztségében. Az alkalom kapcsán a megtett útról, illetve a jövőbeli tervekről, elképzelésekről beszélgettünk.

Nt. esperes úr, újraválasztásához gratulálunk, további szolgálatára Isten áldását kívánjuk! Elöljáróban az érdekelne, mit jelentett az Ön számára lelki, illetve szervezési vonatkozásban, a közelmúltban Aradon lezajlott, a Történelmi Békés–Bánáti Református Egyházmegye három részre szakított híveinek és lelkészeinek a IV. találkozója?
– Köszönöm szépen a jókívánságot. Isten áldása volt a Történelmi Békés–Bánáti Egyházmegyék találkozójának a megszervezésén is, de a rendezvényen is. A megszervezése nem volt könnyű, főként azért, mert elég nagy távolságra élünk Aradtól, ami azzal járt, hogy a rendezvény előtti héten, hetekben napi rendszerességgel be kellett járnunk Aradra. A szervezésben nagy segítséget kaptunk az arad-belvárosi lelkész-házaspártól, illetve az egyházmegyében szolgáló kollégáktól. Tehát a felelősség és a munkavégzés is osztódott. Nem volt könnyű, mégsem éreztük azt, hogy fárasztó, mert tapasztaltuk, hogy áldás van rajta.
– Önnek, lelkileg mit jelentett, hogy az egykori Egyházmegye lelkészei és esperesei, noha három részre szakítva szolgálnak, újra találkozhattak?
– Amikor először felmerült a IV. találkozó Aradon történő megszervezésének a kérdése, mindnyájunk számára egyértelművé vált, hogy Arad-belváros lesz a helyszíne. Méghozzá azért, mert jelenleg a legnagyobb, a legtöbb férőhellyel rendelkező templomunk, ahol adott a történelmi színtér is. Számomra, lelkileg egyfajta megerősítés volt, mert talán ez a rendezvény erősített meg még inkább abban, hogy az a munka, az a szolgálat, amelyre a kollégáimmal együtt 6 éven át próbáltunk hangsúlyt fektetni, vagyis a lelki kapcsolatok megerősítése, kiteljesedhetett. Nagyon sok lelkész és gyülekezeti tag állt mellénk és segített, mindenki tudta a feladatát, nagyon sokszor kérés nélkül működtek közre az előkészületekben. E tapasztalat abban erősített meg, hogy a felkészülésben szükséges fáradságos munka és szolgálat nem volt hiábavaló.
Mit jelent az Ön számára a tény, miszerint egyhangú szavazással választották újra az egyházmegye élére?
– Ahogy az előző választáskor, a mostani előtt is Isten tanácsát kértem. Természetesen, nagyon jólesett a kollégáknak, illetve az egyházközségeknek a mellettem való kiállása, de ez a vezérige adatott ez alkalommal számomra, az I. Korintusi levél XV. fejezete, 58. versében: „Atyámfiai, erősen álljatok, mozdíthatatlanul buzgólkodván az Úrnak dolgában! Tudván azt, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.”
Istennek legyen hála, azt tapasztaltuk az elmúlt 6 esztendőben – ami nem személyek érdeme, hanem egyértelműen Istené az érdem és a dicsőség –, hogy a munka, amire hangsúlyt fektettünk, a kollégák közötti lelki kapcsolat, az őszinte párbeszéd, ami kifelé, a gyülekezetek felé is egyre nyilvánvalóbban kezdett sugározni, az meghozta a gyümölcsét. Hisszük, hogy ezáltal a folytatásban is úgy tudjuk az Urat szolgálni akár lelkészként, akár gyülekezeti tagként, hogy azzal az Aradi Missziói Református Egyházmegye lelki építését mozdítjuk előre. Természetesen, voltak megvalósításaink az elmúlt hat évben. Olyan megvalósítások, amelyekre nem számítottunk. Ezekben egyértelmű partnerünk volt az RMDSZ Arad megyei szervezete. Jó volt megtapasztalni, hogy bizalommal tudtunk fordulni segítségért egymáshoz. E bizalom alapját az a fajta lelkület képezte, hogy közös a célunk. Többektől hallottam, hogy nem másodlagos Isten dicsőségének a szolgálata számukra sem. Azért látom Isten áldását az Arad megyei magyarságért tevékenykedő emberek életén, nem csak egyházi, hanem világi szinten is helytállókén, mert fontos számukra is az Isten igéjéhez való ragaszkodás, és a Tőle való segítség-, illetve tanácskérés.

Hitre neveléssel a lemorzsolódás ellen

Igehirdetésében említette, hogy valamivel több, mint 5500 nyilvántartott híve van az Aradi Egyházmegyének. E szám milyen tendenciát mutat?
– Sajnos, ahogy a magyarságunk, ugyanúgy a református hívek jelenlegi létszáma is a lemorzsolódást támasztja alá. Az elmúlt hat évben mintegy 600 lélekkel fogytunk. Ennek egyik oka az elköltözések nagysága, de talán még annál is nagyobb ok a keresztelések és a temetések közötti negatív arány. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, főként a nagyvárosokban, de falvakon is vannak olyan egyháztagok, akik nem óhajtják a gyülekezeti közösségben megélni a keresztyénségüket. Éppen ezért fontos, hogy a lelkészek a gyülekezetekben úgy szolgáljanak, és arra buzdítsák az isteni igét hallgató híveket, hogy az életük példáján keresztül, a másik emberhez való viszonyulásuk által is próbáljanak másokat megnyerni Krisztusnak és az Anyaszentegyháznak. Ez erővel soha nem megy, illetve amikor erővel próbálták, annak nem volt jó eredménye. Sokkal inkább a türelmes, szolgálatkész, a gyakorlatban megélt hit útján lehet eredményre jutni.
Az iskolákban folytatott hitoktatásnak vannak-e pozitív eredményei?
– Bízunk abban, hogy a munkánk nem hiábavaló. Soha nem abban a mértékben növekszik a vetés, ahogyan azt mi szeretnénk vagy elvárnánk, de Istennek legyen hála, látunk pozitív eredményeket azoknál a generációknál, akiket már kisgyermekként taníthattunk, gyűjthettük Isten igéje köré. Főként rajtuk látszik, hogy felnőve, ha nem is akkora mértékben, ahogyan szeretnénk, de Isten Anyaszentegyházának aktív tagjaivá válnak.
Vannak-e újszerű tervei a folyó mandátumra?
– Leginkább folytatni szeretném, amit közösen elkezdtünk: a lelkészértekezleteken rendszeresen megbeszéljük azokat a gondokat, amelyek gyülekezeti szinten felmerülnek. Nagyon hálás vagyok azért, hogy az értekezletek baráti, kötetlen beszélgetésekké váltak, ahol mindenki őszintén és bizalommal elmondhatja, ami aggasztja vagy éppen örömmel tölti el. Közösen próbálunk megoldásokat találni az egyes gyülekezetek gondjára, esetleg a lelkész-gyülekezet kapcsolatára. Minden szolgálatban lévő lelkipásztor megtapasztalhatja, hogy egy olyan közösséghez tartozik, ahol számítanak rá, és ahol ő is számíthat másokra. Sikerült templomokat is felújítanunk, de a sikerek Isten jótéteményei voltak, mi csupán tettük a dolgunkat. Számomra sokkal fontosabbak a lelki kapcsolatok. Éppen ezért, családi napokat szerveztünk lelkipásztorok számára, kihelyezett gyűléseket, hogy kötetlenebb hangulatban tudjunk egymással beszélni. Tehát számomra elsődleges a lelki építkezés, aminek eredményeként megvalósulhat a másodlagos, a fizikai építkezés is. Isten áldása legyen minden Arad megyében élő testvérünk életén!
Úgy legyen, köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János - Nyugati Jelen

2016. október 19., szerda

A Történelmi Békés-Bánáti Egyházmegye IV. találkozója Aradon

Az Aradi Református Egyházmegye szervezésében, az Arad-Belvárosi Református Egyházközség templomában október 1.-én került sor a Trianon előtti Békés-Bánáti Református Egyházmegye utódmegyéinek negyedik találkozójára.

A Békés-Bánáti Református Egyházmegye a történelmi Magyarország legnagyobb egyházmegyéje volt. Területe Orsovától Szeghalomig, Pancsovától Csongrádig tartott. A lélekszáma 211.250 fő volt, 49 anyaegyházközsége, 8 leányegyházközsége, 24 fiókegyházközsége, 5 ötvennél nagyobb lélekszámú szórványa, és 276 ötven lélekszám alatti szórványa, valamint 191 iskolája volt.
Ma az egyházmegye három ország területén (Magyarország, Románia és Szerbia), öt egyházmegyében él: Aradi, Bánáti, Békési, Csongrádi és Temesvári. Ezen egyháztestek küldöttei jöttek el az idén a nemzet Golgotájához, Aradra. Tudjuk, hogy ami elmúlt, afelett sírni nem kell, de emlékezni fontos, mert ezekből az emlékezésekből még évszázad múltával is közösségmegtartó erő árad.


Mintha Isten is így akarta volna: szép, őszi napsugaras időt adott a nevében összegyűlőknek, hogy örvendezzenek.
Már kora délelőtt, a találkozó kezdete előtt jó órával kezdtek érkezni a vendégek. A házigazda szerepét betöltő Arad-Belvárosi gyülekezet presbitériuma és a szervezésben segítő hívek jelesre vizsgáztak. Jelen voltak a buszok érkezésénél, segítették az érkezőket a regisztráció helyszínére vezetni. 
A regisztráció alkalmával, melyre az aradi Csiki Gergely Főgimnázium udvarán került sor, a találkozóra érkezett vendégek egy kis csomagot vehettek át, melyben a találkozó programjával kapcsolatos tájékoztató mellett egy egyházmegyénk gyülekezeteit bemutató kiadványt, valamint egy aradi mézeskalács szívet is találhattak.


A délelőtti nyitóistentisztelet alkalmával a belvárosi templomot megtöltő gyülekezet Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének az igehirdetését hallgathatta.
Az igehirdetés után Kiss Zsuzsanna egyetemista szavalta el Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeményét, majd a köszöntők sora következett. Előbb Módi József, az Aradi Egyházmegye esperese köszöntötte házigazdaként a megjelenteket, és mutatta be röviden azt az egyházmegyét, mely ezen alkalommal otthont adott a találkozónak.


Megköszönve Csűry István püspöknek az igei szolgálatot, köszöntötte Katona Gyulát, a Békési Református egyházmegye esperesét, Juhász Andrást, a Csongrádi Egyházmegye esperesét, Fazakas Csabát, a Temesi Egyházmegye leköszönő esperesét, valamint Kiss Nándort, a Bánáti Református egyházmegye esperesét. 
A további vendégek közül köszöntötte Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagyot, valamint Nagy Szabó Kornélia karnagyot, a lelkipásztorokat, lelkészfeleségeket, a presbitereket, a gyülekezetek küldötteit, valamint a testvéregyházak képviselőit és a világi vedégeket: dr. Hegyi Ádám történészt, Király András oktatási államtitkárt, Bognár Levente aradi alpolgármestert, Faragó Pétert, az RMDSZ Arad megyei elnökét, továbbá a politikai és a civilszervezetek képviselőit, valamint Éder Enikő színművészt és Borsos Pál zeneszerzőt és Dinnyés József énekest, akik a későbbiek során mutatták be műsorukat.
A köszöntésekkel egyidejüleg kaptak szót a jelenlévő egyházmegyék esperesei, akik kivetített bemutató segítségével számoltak be közösségük életéről. Előbb a két anyaországi egyházmegye, a Békési, majd a Csongrádi, aztán a Temesi Egyházmegye, végül pedig a szerbiai Bánáti Egyházmegye életét, működési feltételeit ismertették az esperesek. 
A jelen lévő világiak közül Bognár Levente aradi alpolgármester szólalt meg. Elmondta: Arad számára nagyon fontosak a református közösségek, akik komoly örökséggel gazdagítják a városi értékeket. 
Király András oktatási államtitkár, Arad-belvárosi presbiter, csatlakozott az elhangzott igehirdetéshez: nem elég a templomban reformátusnak lenni, itt meghallgatni az igét, hanem az ige szerint kell élnünk, cselekednünk. 
Faragó Péter, az RMDSZ megyei elnöke hozzászólásában az Aradi Magyar Napok kéthetes rendezvénysorozatnak a felekezetekkel, a civilszervezetekkel közösen történt megszervezését méltatta. 
Ezt követően dr. Hegyi Ádám történész-kutató a Békés-Bánáti Református Egyházmegyéről végzett kutatásairól számolt be. Reményei szerint munkatársaival közösen végzett kutatás eredményei hamarosan kötetben is napvilágot látnak.
A továbbiakban Éder Enikő, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze, az Aradi Kamaraszínház tagja, Borsos Pál zenész, zeneszerző zongorakíséretével mutatta be a Figyel az Isten című, a legmélyebb érzelemtől a legmagasabb dinamikáig váltakozó, megható erdélyiséggel, modern hitvallásos szellemben összeállított műsorát.


Az ebédszünet előtt még a találkozó egyik nagyon fontos pillanatára került sor, amikor a templomból kivonuló hívek kivitték magukkal az utcára – jelen esetben a templom közelében lévő Tűzoltó-térre – az Isten Igéjének élő reménységét. A Szabadság szobornál az egykori Békés-Bánáti Egyházmegye esperesei koszorúzását követően, mintegy ötszáz református énekelte el a 90. zsoltár első versszakát, mely lassan ötszáz éves református hitvallásként hirdeti, hogy mi Istenben bíztunk eleitől fogva.







A Csiky Gergely Főgimnázium udvarán lebonyolított ebéd ideje alatt gyülekezetek nőszövetségei, valamint református kézművesek kirakodóvásárt is rendeztek. Lehetett itt énekeskönyv-, vagy Biblia borítót, vallásos könyveket, csigatésztát, mézeskalácsot vásárolni, sőt itt lehetett megvásárolni a Balla Géza pincészetéből származó borokat is, melyet éppen erre a találkozóra palackozott.

A délutáni együttlét a templomban folytatódott, ahol először Dinnyés József, magyarországi énekes és daltulajdonos Huszár Gál néhány XVI. századi zsoltárfeldolgozásainak ízelítőjével hangolta rá a gyülekezetet az úrvacsorás istentiszteletre.


A záró istentiszteleten dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét Lukács evangéliuma 11. része, 29–32. versei alapján. 
Ezt az alkalmat a kórusmuzsika tette ünnepélyesebbé. A mintegy 40 tagú énekkar magvát Szegedről a Szegedi Kis István kórus képezte. Hozzájuk csatlakoztak énekes testvérek Békésről, Békéscsabáról, Gyuláról, Vésztőről. A műveket kijelölte, előkészítette és vezényelte Nagy-Szabó Kornélia Szeged Honvéd-téri kántor-karnagy, zongoratanár-korrepetitor. Az ünnepség orgonistája Farkas János a békési református egyházközség kántor-karnagya volt. A kórus által előadott három darab a majd félévezredes Reformáció örökségét képviselte a genfi zsoltár dallammal, amelyhez a történelmi szöveg társult (C. Goudimel: Ne csüggedj el kicsiny sereg), a magyar dicsérettel (Gárdonyi Zoltán: Mondjatok dicséretet), és a kortárs kompozícióval Kádár Ferenc nagyszerű három strófás szövegével (Berkesi Sándor: Magyar ének).


Az istentisztelet a hirdetett ige után a kiábrázolt igével folytatódott, az úrvacsorában maga Krisztus kínálta fel számunkra megtöretett teste és kiontatott vére szent jegyei által a kegyelmet.


A találkozó végén aztán sor került a Történelmi Békés-Bánáti Egyházmegye zászlajának átadására. A következő esztendőben a vajdasági Bánáti Egyházmegye rendezheti meg a találkozót, így ennek az egyházmegyének a képviselői vehették át a vándorzászlót. A Bánáti Egyházmegye esperese, Kiss Nándor szép köszönő beszéddel vette át a zászlót, sőt már a jövő évi nagybecskereki találkozót is meghirdette.
Talán a legfelemelőbb része az aradi együttlétnek az volt, mikor az öt jelenlegi egyházmegye három országrészre szakadt hívei egy szívvel-lélekkel énekelték el a Trianon himnuszt, mint összetartozásunknak, közös céljainknak és reményeinknek énekelt imádságát.

Az október eleji találkozónk valószínűleg nemcsak a szomszédos – egykor közös – egyházmegyékből Aradra látogató nemzet- és hittestvéreinknek lehetett élmény. Mert mi, aradiak, hisszük, hogy Isten kegyelméből ez valóban áldásos alkalom lehetett mindannyiunk számára. Emellett érezzük azt is, mennyire csodálatos az, mikor az Isten egy ilyen parányi lélekszámú református közösséget, mint a mienk, használ fel arra, hogy nevének dicsőség adassék.
Amikor köszönetet mondunk mindazoknak, akik részesei voltak ennek a találkozónak, ennek az Isteni tiszteletadásnak és hálaünnepnek, akkor nem feledkezhetünk el a házigazda szerepét betöltő Arad-Belvárosi gyülekezetről, presbitériumáról és az ott szolgálatot végző Baracsi lelkészházaspárról, akik a találkozó megrendezését és pályázatok útján az anyagi háttér jelentős részét készítették elő.
Istené legyen a hála és a köszönet azért, hogy a 16 szolgálattevő által alkotott egyházmegyei lelkészközösséget Módi József esperes úr egybe tudta, és tudja fogni, hogy a közös cél érdekében mindannyian megtalálják a szolgálat lehetőségét. Hiszen mindegyik lelkipásztor derekasan kivette részét a találkozó szervezéséből: egyházmegyénk gyülekezeteit bemutató tájékoztató füzet megszerkesztésénél és kinyomtatásánál, a vendégek regisztrációjánál, az ajándékcsomagok előkészítésénél, a templomi ülésrend betartásánál, az énekek és egyházmegyék bemutatójának kivetítésénél, az énekkar szolgálatának előkészítésénél és nagyon sok apró mozzanatnál szinte láthatatlanul is, de ott volt a sok áldásos előkészítő munka.
Mindazáltal tudjuk, „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.” (Zsoltárok 127, 1). Minden előkészítő munka mögött Isten gondviselése volt, minden imádság mögött az Úr kegyelme. Hálaadásunk az Úrnak szól! Áldott legyen a neve, hogy ünnepelni engedett minket! Ő vigyázzon ezután is ránk, és őrizze továbbra is népünket és híveinket az Ő gondviselő szeretetében !
Lőrincz Lóránd-Péter