2017. április 20., csütörtök

Feltțmadott! Hiszem és vallom!

„Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”
Róma 10, 9–10

Az ünnepi események már mondhatni, a vérünkben vannak: Jézus, az Úr nagypénteken megfeszíttetett, meghalt és eltemettetett. De, miért temettetett el? A válasz: Azért, hogy ezzel megbizonyítsa, hogy valósággal meghalt. Igen, Jézus valósággal meghalt. Igazi halott volt. Nem klinikai halálban volt része, nem is volt tetszhalott. Nem ezekből eszmélt fel, józanodott ki. Mivel valósággal meghalt, valósággal támadott fel, harmadnapon, a hét első napjára virradólag, vasárnap. Legyőzte a halált, a magáét és a miénket is. Feltámadott, kijött a sírból, és mint feltámadott Úr megjelent az asszonyoknak, Péternek, a tanítványoknak és még sokaknak másoknak, megbizonyítván ezzel, hogy Ő valóban él. Feltámadott és él. Az Atya támasztotta fel hatalmas erejével, szétszaggatván a halál kötelékeit. Az élet győzedelmeskedett a halál felett, és a halál már többé nem győzedelmeskedhet felette.
Hogy Isten feltámasztotta Fiát és kihozta őt a sírból, azt bizonyítja, hogy elfogadta a kereszten értünk hozott áldozatát, megbocsátotta bűneinket, megbékélt velünk, és gyermekeivé fogadott. Eloszlatta szívünkből a haláltól való félelmet, megerősített abban a hitben, hogy életünkben nem a halálé az utolsó szó, nem ér véget a halállal az élet, sőt azután kezdődik el és teljesedik ki igazán az Ő országában, az örök életben.
Amit nagyon fontos tudnunk, az az, hogy feltámadt, és feltámadt bennünk is, akik hiszünk. A szívünkben él. Így lett valósággá számunkra a húsvét és az élet öröme.
A mostani ünnepen is sokan köszöntöttek a megszokott húsvéti köszöntéssel: Krisztus feltámadott! Épp az istentiszteletről értünk haza. A kapu előtt megálltunk. Utánunk román testvérek jöttek, akik örömmel köszöntöttek: –Krisztus feltámadt! Fogadtuk. Én azt kérdeztem tőlük: – Hol támadt fel? Hol? Mosolyogva a szívükre mutattak. Voltak, akik nem értették. De a többje igen. Itt támadt fel, és itt él a szívünkben. – Valósággal, feleltem.
Na látják, ez az igazi húsvét, az igazi feltámadás, ha el tudom mondani, hogy bennem is feltámadt és bennem is él. Nem csak beszélünk róla, nem csak mondjuk és köszöntjük egymást megszokásból, mert valósággal átéltük, részünk van benne, bennünk támad fel, bennünk él. Ezt hisszük és valljuk! És mivel hisszük és valljuk, megtartatunk, üdvösséget nyerünk. Áldott ígéret ez az Ige: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz, más szóval nem jutsz a kárhozatra, a pokolra, mert Isten örök élettel, üdvösséggel ajándékozott meg.”
Mit jelent szájjal vallást tenni az Úr Jézusról? Azt, hogy hittel megvallom őt. Hiszem, hogy Ő az Isten Fia, az Isten Felkentje, legfőbb Tanító, egyetlen Főpap és örökkévaló Király. Értem van, értem él, helyettem adatott a keresztre. Helyettem, miattam halt meg, hogy drága élete és vére árán önmagának megváltson. Hiszem, hogy ő az én megváltó és megtartó Jézusom. Szeret és szeretem. Uram és Királyom, aki gondot visel rólam, és Szent Lelkével bölcsen vezeti életem, ami nyugodttá, boldoggá tesz, és efelől semmi kétségem nincs, és afelől sem, hogy akik ezt teszik, akik hisznek Benne és vallást tesznek Róla, azok is mind megtartatnak.
A megtartatás másik fontos feltétele: szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból. Igen, a szívünk mélyén ott kell legyen a feltámadásban való hit, mert szívünk a hit székhelye. A hit Isten ajándéka, az újjászületéskor kapjuk Szentlélek által. Sok minden akadályozza ezt a hitet, különösen akkor, mikor ott lebeg előttünk az elmúlás valósága, amikor azt látjuk, hogy mindennek vége a halál. Nehéz megértenünk, hogyan következhet be a halálból a feltámadás. De bekövetkezett és bekövetkezik. Erre jó példa maga Jézus. Hiába ölték meg, hiába temették sziklasírba, hiába helyezték a nagy követ a sír szájára, és állítottak katonai őrséget a sírhoz. Ő feltámadott. Legyőzte a halált és annak minden eszközét. Hisszük-e ezt? Ha szívünkben hisszük, megtartatunk, és örökké élünk.
A válaszunk ez: Hisszük, mert így jelentette ki az örökké élő Úr, aki maga a feltámadás és az élet, aki millióknak és millióknak jelent meg és győzött meg arról, hogy Ő él.  És, ami számomra nagyon fontos, hogy amint Pál mondja, „mint egy idétlennek, torzszülöttnek, nekem is megjelent.” Megmutatta magát, találkoztam vele, és azóta – örömmel vallom – övé az életem. Nem magamnak, hanem neki élek. Őbenne, Őáltala, Őérette. Ő bennem és én őbenne. Nem félek, nem nyugtalankodom a halál miatt, mert a feltámadott Úrtól ajándékba kaptam az üdvösséget, az örök életet. Az Úr feltámadott, mi is feltámadunk. Ezt hiszem, és erről teszek bizonyságot már több mint ötven éve. E csodálatos munkába kapcsolódj be te is, Testvérem. Isten legyen segítségedre, segítségünkre.
Mert szívvel hiszünk a megigazulásban, és szájjal teszünk vallást az üdvösségről. Így legyen! Ámen.
Örök húsvétot, áldott feltámadást!

Szeretettel Józsa Ferencz lelkipásztor

2017. április 14., péntek

Kereszt, Te drága kereszt!

„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.”  
Galata 6, 14

Ifjúkoromban hallottam azt az igehirdetést, amelyben lelkipásztorunk arról beszélt, hogy Isten még a világ teremtése előtt az Ő népét Fiának adta örök tulajdonul. Ennek azonban az volt az ára, hogy vásárolja, azaz váltsa meg. Így, kösse örökre magához, és teremtsen vele áldott közösséget. A Fiú ezt örömmel, nagy szeretettel elvállalta, engedelmességgel teljesítette és végbevitte. 
Ezt fejezte ki halála előtt elhangzott – Elvégeztetett – szavával. 
Elvégeztetett, amire vállalkozott, megváltásunk hatalmas műve. Hol? A kereszten. Ezért lett a kereszt, a rajta kifolyt és aláhulló vér szabadulásunk és üdvösségünk drága ára. Az evangélisták nem színezik, nem részletezik az eseményeket. 
Lukács csak ennyit mond. Megfeszítették. Azt, akiben az örökkévaló Isten volt jelen, az emberiség, mint egy gonosztevőt kivetette magából. Ezt Jézus eltűrte, elszenvedte úgy, hogy semmit sem tett a maga védelmére. Mint Isten Báránya, mészárszékre adatott és száját nem nyitotta meg. Alázatos volt mindhalálig. Feláldozta isteni életét, hogy mi elnyerjük bűneink bocsánatát és az örök életet. Halálával királyságot épít szíveinkben. Így válik a kereszt naponként csodává életünkben, hogy magasztalhassuk és dicsőíthessük Őt. 
Megkérdezhetjük, hogy mi mindennek a titka. Miért a kereszt, a nagy áldozat, a kifolyt drága vér, a sok-sok szenvedés, a kín, az átok? A válasz röviden ez: Isten szeretete a bűnbe esett ember iránt, irántunk. „Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn. 3,16. És Jézus szeretete is, Aki érettünk és helyettünk szintén szeretetből vállalta a halált, a helycserét a kereszten. Ő tudta, hogy halála és kínszenvedései hozzátartoznak dicsőséges megbízatásához, melyre megbízatott. Tudta, hogy elvérzése a végső győzelemhez fog vezetni, és afelé a királyság és uralom felé, melyet rajtunk, megváltott gyermekein és majd velünk együtt is fog gyakorolni. 
Mi történt Jézus halálában? Senki sem tudhatja, senki sem lát bele abba, hogy hogyan végezte el az Atya az Ő igazságának kielégítését, amikor saját Fiában ítélte meg a mi bűneinket, hogy rólunk haragját elfordítsa és kibékítsen önmagával. 
De, hogy ez megtörtént, az biztos. Ezt bizonyítja a templom kárpitjának kettéhasadása, fölétől aljáig. Az Istennel való közösségünk legbelsőbb szentélye nyitva van előttünk. Szabad az út, szabad bejáratunk van Istenhez. Nincs már semmi akadálya annak, hogy a szívére fogadjon bennünket. Jézus bevégezte megbízatását, elérte küldetése célját. Most már nyugodt szívvel, boldogan Reá bízhatjuk magunkat és szeretteinket, amit máris tegyünk meg örömmel. 
Ragadjuk meg hittel Istenünk felénk nyújtott kegyelmét, és éljünk vele hálásan. Ő mindenkiért feláldozta magát, mindenkiért meghalt, és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élünk többé ne magunknak, hanem Őneki éljünk értelmes örvendező életben.
Végül szóljunk egy pár szót a kereszt erejéről, annak értelméről és gyümölcsöző hasznáról. Már akkor, de azóta folyton, és ma is éreztette és érezteti hatását. Hazug beszéd az, amelyik azt állítja, hogy nem volt semmi haszna, nincs semmi gyümölcse, és nem változott meg semmi. 
Lássunk egy két példát. A kereszttel szembenálló pogány százados, aki látta, hallotta a történteket hitre jutott, megtért és hittel vallotta: bizony Isten Fia volt ez az ember. Barrabás, a rablógyilkos kíváncsiságból kimegy a kereszthez, és amint meglátja a már halott Jézust döntésre jut: ha ez az ember meghalt helyettem, mondta, megérdemli, hogy ezután Őneki éljek. Életük megváltozott. Új életükben Megváltójuk dicsőségére éltek. 
Az idők folyamán, akiket áthatott ez a keresztről sugárzó erő ugyanerre az életre jutottak. Így van ez ma is. Akiknek a keresztről szóló beszéd nem megbotránkozás, nem bolondság, hanem Istennek ereje, azok bűnbocsánatot és új életet nyernek, boldogok lesznek. Megszámlálhatatlanul nagy ezeknek száma, hála Istennek. A legnagyobb örömöm, amiért hálás is vagyok, hogy én is közéjük tartozom. Meghallatta velem hívó szavát, biztatott, bátorított és vágyakozást adott szívembe. Azt mondta: Jöjj! 
Én pedig engedelmeskedtem a mennyei hívásnak. Odaálltam a kereszt alá, megvallottam bűneimet. Kértem, hogy drága vére által tisztítson meg. Megköszöntem, átöleltem a keresztet, és örökre szívembe zártam a kereszten értem szenvedő Jézust. 
Azóta vagyok az Övé, azóta van békességem és vagyok a gondok bajok között is boldog, amit szívemből kívánok mindenkinek. 
Egy francia zománcfestő, úgy festette meg a keresztre feszítést, hogy a sebekből kifolyó vért angyalok fogták fel aranycsészékbe, hogy beletöltsék nagy emberi fájó sebekbe, hogy gyógyító orvosságként szolgáljon. 
Testvérem, vannak e neked nyílt, vagy titkos sebeid, fájók, kínosak, halálosak? Az orvosság Jézus sebeiben, halálában van. Az Ő sebeivel gyógyulunk meg. Fogd fel hiteddel, mint az angyalok és engedd, hogy fájó sebeidbe folyjon az ártatlan vér. 
Meglásd, meggyógyulsz és rendbe jön az életed. Békességre lelsz, életednek tartalmat, értelmet és célt ad. Azt mondod, így szép és jó az élet. Érdemes élni. Így legyen. Ámen!
Áldott nagypénteki ünneplést, meghalást a bűnnek és feltámadást az életre és örök üdvösségre.
Szeretettel: Józsa Ferencz, lelkipásztor

2017. április 12., szerda

Király, világ királya Ő!

„...Áldott a Király, aki jön az Úrnak nevében. Békesség
                           a mennyben, és dicsőség a magasságban!..."
                                                           Lukács 19, 28–34

Virágvasárnap azon ünnepek egyike, mely közvetlen Jézus életéhez kapcsolódik. Egyik ünnep sincs a másik nélkül, egyformán fontosak és drágák az Úrnak és nekünk is. Köszönjük, hogy részünk lehet bennük, és hogy mi is megünnepelhetjük őket.
Urunk Jeruzsálembe vezető útjának utolsó szakaszához, földi életének utolsó hetéhez érkezett. Keresztre feszítése előtti vasárnap volt ez a nap. Jézus az Olajfák hegyének keleti lejtőjén haladt előre, ahol Bethánia és Betfagé települések voltak. Ezután már Jeruzsálem városa következett, mely két-három kilométer távolságra volt tőlük. A levegő tele volt feszültséggel. Mindenkit nagy izgalom töltött el. Bár, egyedül csak Ő tudta mi vár rá, mi következik ezután, mégis nyugodt. Megelőzőleg háromszor is hirdette: az Emberfiának Jeruzsálembe kell mennie, ahol sokat fog szenvedni a főpapoktól és írástudóktól, keresztre feszítve meghal, és harmadnapon feltámad. De ki emlékezett már ezekre a szavakra rajta kívül? Jeruzsálembe kell mennem és ott nehéz időket kell átélnem. Ezek most beteljesülőben vannak. Próféciát is teljesít, Zakariás prófétáét: Mondjátok meg Sion leányának, imhol jő a te királyod, alázatosan és szamárháton ülve. Egyben bejelenti királyi igényét, hiszen király, világ Királya Ő. Országa van, de nem földi, hanem lelki, mely az egész emberiségre kiterjed. Boldogok azok, akik ezt elfogadják. Elküld két tanítványt Bethániába, hogy hozzanak el egy szamarat. Szamáron abban az időben csak nagy emberek, királyok és királyfiak járhattak. Ezzel is királyságára utal. Figyeljük meg, milyen tudással, milyen pontossággal rendelkezik az Úr. Tudja, hol van a szamár, melyik ház elé van kikötve, ki a gazdája, hogy meg fogják kérdezni, milyen alapon oldják el, hova és miért viszik, hogy mit válaszoljanak a kérdésre. Ő mindent tud, és mindent lát. Mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége reá, és erre biztosan el fogják bocsátani. Nem véletlen, hogy a tanítványok ezen pontos utasítások után feltétel nélkül engedelmeskednek, elmennek és elhozzák a szamarat. Minden úgy lett, ahogy az Úr mondta nekik. Így van ez ma is. Minden úgy történik a világban, életünkben, amint meg van írva, ahogy Isten akarja és mondja. Az Ő szava szent és igaz. Örök és megmásíthatatlan. Nagy jutalmat nyernek azok, akik engedelmeskednek és megélik azt.
A szamár gazdája Jézus titkos tanítványa volt, akárcsak az az ember, aki az utolsó vacsorakor lakásába fogadta őket, és elkészítette a termet számukra. Ezek az emberek rég Jézusnak adták szívüket, és milyen tanulságos, hogyha Jézusé a szívem, az övé mindenem: szamaram, házam, időm, erőm, pénzem, ruhám, családom, gyermekeim, életem és halálom. Jó lenne ezt is megtanulni, és életünk végéig gyakorolni. Továbbá, semmi sem úgy az enyém, hogy ne lenne az Övé is. Jézus számít erre az elismerésünkre. Számít arra, hogy ha Ő azt mondja: Szükségem van rá, rád, soha semmit nem fogunk megtagadni tőle. Örömmel bocsátunk mindent az ő rendelkezésére, és nem erőszakkal, hanem szeretettel és örömest. 
Az engedelmes tanítványoktól pedig a következőket tanulhatjuk meg: ha vele járok, feladatot kapok, melyet teljesítenem kell. Menjetek el, és tegyétek meg. És ők elmentek. Örömmel és feltétel nélkül cselekedtek. Áldozatot is hoztak Érte, bármibe került volna is az. Azt olvassuk továbbá, hogy elhozták az állatot, és a tanítványok felső ruháikat terítették rá. Így indult el, és haladt a Király Jeruzsálem felé. Betelt a prófécia: ímhol jön néked a te királyod. Elvetem, vagy elfogadom? Útja ruhák és pálmaágak szőnyegén vezetett át, miközben az emberek üdvrivalgása hatolt a fülébe, vágott a szívébe. Legalább egy rövid ideig elismerték, mint Messiás királyt. Nagypénteken már feszítsd meget kiáltottak. Mi hogy vagyunk ezzel? Elfogadjuk-e, és ha igen, meddig? Tiszta szívvel, őszintén éltetjük és dicsőítjük Őt? Zengjük hát együtt az ünneplők sokaságával: Áldott a király, aki jön az Úrnak nevében. Drága, hogy nem csak hív és vár magához, amint sokszor máskor tette, hanem ő maga jön hozzánk. Jön, hogy bővelkedő életet hozzon és ajándékozzon minden arra vágyó léleknek. Jön a betegekhez, a megtört és félelmes szívűekhez, a nyugtalanokhoz, a szenvedőkhöz és az örvendezőkhöz is. Bíztat: ne félj, csak higgy, én meggyőztem a világot. Jön hozzám, és azt mondja: ne sírj, ne panaszkodj, elég néked az én kegyelmem. Jön örömömben, bánatomban, töprengéseimben, fiatalságomban és öregségemben, családomban és gyülekezetemben, jön a szívembe, az életembe és halálomba. Jön, hogy Igéje és Szentlelke által bennem éljen, vezessen, jólétet, csendes, nyugodt életet biztosítson és a nekünk szerzett váltságban oltalmazzon, megtartson és üdvözítsen. Jelenlétében és közösségében kiáltsuk nagy örömmel: Áldott a király, aki az Úr nevében jön. A mennyben békesség és dicsőség a magasságban. Ahol a szívek felett átveszi az uralmat, ott békesség lesz. Bennem is, benned is. Őszinte lesz a dicsőítésem is. Dicsőség a magasságban a Királyok Királyának, az Urak Urának. Dicsőség legyen néked Jézus, azért hogy hozzánk is eljöttél és megajándékoztál a benned örvendező élet békességével és sok-sok javaival, drága ajándékaival. Bátran mondhatom, hogy virágvasárnappal, sokkal gazdagabb és boldogabb is vagyok. Áldassék érte örökkön örökké drága és dicső neved. Ámen!  

Áldott ünneplést!

Sok szeretettel,
Józsa Ferencz, lelkipásztor

2017. április 10., hétfő

Gyászjelentés: Tolnai Ferenc, bélzeréndi református lelkipásztor

“Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket.”                                             
2Thessz 2, 16-17


Mély együttérzéssel tudatjuk, hogy szeretett szolgatársunk,

NT. TOLNAI FERENC

bélzerindi lelkipásztor, életének 60. esztendejében tragikus hirtelenséggel visszaadta lelkét Teremtő Urának. Porsátorát 2017. április 11-én, kedden 15 órakor a nagykárolyi református ravatalozótól kísérjük utolsó földi útjára és helyezzük végső nyugalomra a helyi temetőben. 
A vigasztaló Isten árassza ki kegyelmét a gyászoló családra, szeretteire és a néhai testvérünk által pásztorolt gyülekezetekre.



Az Aradi Református Egyházmegye lelkészi közössége nevében,

Módi József                              Venter Miklós
 esperes                                      főgondnok 


__________________________________________________________________________________________________
Tolnai Ferenc református lelkipásztor 1956. november 6-án Szilágysámsonban született, Mocsolyán nőtt fel. A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte teológiai tanulmányait. Lelkipásztori pályafutását a Szatmár-Németi Református Egyházközségben kezdte, ahol 2 évig volt segédlelkész 1981-1983 között. Ezt követően Érdengelegre került családjával, ahol 8 évet szolgált 1991-ig. Innen Szilágypérba vezette Isten az útját. E két egyházközségből 7 évig beszolgált Érkőrösre, és több éven át Sződemeterre is. Szilágypérban 21 évig szolgálta az Urat. 2012. szeptember 1-től a Bélzerindi Református Egyházközségben hirdette az Igét várva a közelgő nyugdíjas éveket.
Az Úr virágvasárnap magához szólította őt, hogy immár a mennyek országában szolgáljon tovább. Emléke legyen áldott!

2017. március 10., péntek

Böjt, amelyet Isten kedvel

„Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.” 
Ézsaiás 58: 6–8.

Hála Istennek, hogy ebben az évben is megértük a húsvéti ünnepkört. Vége a farsangnak, a mulatságok és szórakozások idejének. Hamvazószerdával egy másik, lelkileg fontosabb, komolyabb időszakot kezdhettünk el, amit nagyböjtnek nevezünk. Ebben az időben, mely húsvétig tart, figyelmünket inkább Jézusra, Isten szenvedő Bárányára irányítjuk, aki elvette a világ bűneit, az enyémet, a tiedet és minden emberét. Meghalt értünk a kereszten, hogy drága vére által megváltson, és Isten szabad gyermekeivé tegyen. Ilyenkor önvizsgálatot, bűnbánatot tartunk, lélekben egyesülünk Jézussal, végigjárjuk a kereszt, a szenvedések, a fájdalmak útját, megállunk, imádkozunk, elmélkedünk életének egy-egy szakasza, állomása felett. Igyekszünk elszakadni a bűntől, és a világi bűnös dolgoktól. Vele együtt meghalunk, hogy Vele támadjunk fel egy új, egy krisztusibb, egy emberibb életre. Pál apostol erről így szól: Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz meghaltam, Vele fel is támadtam, így hát élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Krisztus bennem és én Őbenne. Ezt várja Isten, ez az Ő akarata. Nos, ezt az új életet, kínálja, és örömmel adja nekünk most is megváltó Urunk. Kell-e nekünk, kérjük, elfogadjuk, vagy maradunk a régiben?
Testvéreim, ehhez segít bennünket a böjt is. De mi a böjt, kérdezzük? Röviden, önmegtartóztatást jelent. Valamitől, valamiért távol maradunk, elszakítjuk magunkat a rossztól a gonosztól, valamit nem teszünk meg, amivel megszomorítanánk az Urat. Általában az ételre-italra gondolunk, de ennél többről van szó. Arról, ami elválaszt Istentől és egymástól, a bűnről, ami kizár bennünket az Ő világából is. A böjt áldott lehetőség arra, hogy ezekről elgondolkozzunk és tegyünk valamit magunkért, lelki üdvösségünkért. Böjtölünk, akik böjtölünk, hogy több időnk legyen az imádságra, az Ige olvasására, elmélkedésre, a közösségre, Jézus Krisztussal és általa az Atyával. Arra, hogy rendezzük az életünket Vele és egymással, amíg nem késő. A halál az ajtó előtt áll és ránk van vágyódása. Istentől kapott drága lehetőség a böjt, ha jól élünk vele. Ádám és Éva nem éltek jól vele. Ezért elveszítették a paradicsomot. A pusztában, a választott nép megvetette Isten parancsát. Komoly következményekkel járt ez számukra. Az engedetlenek, a zúgolódok nem mehettek be az Ígéret Földjére. Mind elvesztek engedetlenségük miatt. Mózes a hegyen 40 napig nem evett, nem ivott. Javára vált böjtje, mert Isten szerint cselekedett. Jézus a pusztában 40 nap és 40 éjjel böjtölt és imádkozott. Nem tudta becsapni a Sátán, sőt mindháromszor győzedelmeskedett felette! Saját tapasztalatomból mondom: a böjtnek az imádsággal, Isten igéjével összekapcsolva hatalmas ereje van: betegségben, gyászban, ilyen-olyan kísértések, testi és lelki próbák között egyaránt. Érdemes gyakorolni! Mindenki megtapasztalhatja általa Jézus gyógyító, szabadító, győzelemre vivő erejét.
Isten segítségével szeretnék segítséget is adni abban, hogy hogyan böjtöljünk. Van ennek egy külső és egy belső módja, cselekedete. Külsőleg a világi dolgoktól kell elvonnunk, megtartóztatnunk magunkat a böjt idején. Ilyenek a munka, az étel, az ital. Munkásnapunkat vasárnappá kell változtassa. A test sanyargatása által lelkünk jusson Isten közelségébe és közösségébe. Továbbá, a böjt idején oda kell figyelni az öltözetre, a külsőre, haj-szakáll viseletre. Vigyázzunk, hogy ezek ne tegyenek felfuvalkodottá. Maradjunk szelídek és alázatosak. A Szentírásban olvassuk, hogy akik böjtöltek ruháikat megszaggatták, port és hamut hintettek fejükre. A teljes megalázkodás és az Én feladásának jele volt ez. A böjt külső módjánál még megemlítem magunk, testünk mutogatását, a zabolátlan szórakozást, élvezeteket, világi nyerészkedést, a haszon hajhászását, kapzsiságot, a túl sok munkát és pihenést. Böjtölésünk idején ne tévesszük ezeket sem szem elől.
A böjt belső cselekedete a megtérés, újjászületés és az imádság. Mi a megtérés? Önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás, bocsánatkérés, a bűnbocsánat elfogadása és megköszönése. Ezután következik életünk megjobbítása, a hitben való megerősödés és az új életben való növekedés Isten dicsőségére és örömére. Ezt a környezetünkben élők is látni, tapasztalni fogják és étvágyat kapnak a követésre. A régiek elmúltak és íme újjá lett minden. Ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki szeretett és meghalt érettünk. Megemlítem a hálát, a hálás életet. Ami azt jelenti, hogy egész életem, beszédem, cselekedetem, életvitelem hála lesz Istennek. A legnagyobb böjt a szeretet. Jézus Krisztus vére tisztít meg minden bűneinktől, olvassuk az 1Jn. 1, 7–9-ben, de ez a vér csak úgy lesz hatásos, akkor fejti ki erejét, ha megvalljuk bűneinket, és ha őszintén gyermeki szívvel és teljes bizalommal bocsánatot kérünk. Ő hű és igaz, hogy megbocsásson és megtisztítson minden hamisságunktól. Áldjon meg és segítsen meg mindnyájunkat az Úr, hogy e nagyböjti kellemetes időben idáig elérkezzünk, Jézusunkkal célba érjünk, és eljussunk a végső győzelemre.

Áldott nagyböjtöt kívánok minden kedves Testvéremnek!  
Szeretettel, Józsa Ferencz lelkipásztor

2017. március 4., szombat

Helytörténeti vetélkedő a Reformáció 500. évfordulója jegyében

A Reformáció 500 éves ünnepét az Aradi Református Egyházmegye is méltóképpen kívánja megünnepelni. Ennek az ünnepségsorozatnak az első momentuma volt az az első helytörténeti, de egyben egyháztörténeti ifjúsági vetélkedő, melyet február utolsó szombatján rendeztünk meg Ágyán.
Maga az ötlet az egyházmegye missziói előadója, Tóbiás Tibor György, valamint Vékony Zsolt József, ifjúsági előadóban fogant meg, akik úgy tervezték, hogy a szórványegyházmegye fiataljait összefogva egy játékos vetélkedőn a szétszóródott fiatalokat egy kicsit megismertessék múltjukkal, azzal a hellyel, ahonnan származnak, valamint egy lelki többletet adva, olyan útra tereljék őket, melyen a gyökereknél maradva bontakoztassák ki a világunk megismerése felé kinyíló érdeklődésüket.
Az év elején meghirdetett egyháztörténeti vetélkedőre több mint ötven fiatal jelentkezett, akik párban csoportokat alkotva kellett összevessék tudásukat, az ez alkalomra kiadott ismeretanyagból. Három egyházközség története, valamint a Szeretet-himnusz a Szentírásból, és az egyházmegyénk térképe képezte az ismeretanyag tárgyát. 
Az ágyai Olosz Lajos iskola adott otthont a vetélkedőnek, mivel az ottani gyülekezeti terem kevésnek bizonyult a benevezett csapatok fogadására, illetve a vetélkedő lebonyolítására. Mire a versenyzők és az őket elkísérő lelkipásztorok megérkeztek, már minden készen állt a vendégek fogadására. Szendvicsekkel megrakott asztalok, kóla és csipsz, a szerényebbek számára víz és gyümölcsökkel teli tálcák, valamint kávé volt a versenyzők és kísérőik számára előkészítve.

A megérkezést és számbavételt követően a fiatalok csoportja lelkészeikkel valamint a szervezőkkel a legnagyobb osztályterembe vonultak, ahol a napot indító áhítatra került sor. Az egyházmegye ifjúsági előadója, Vékony Zsolt József szólt az ige által a fiatalokhoz, akiknek ismerősen hangozhatott az első Korintusi levél 13. része, hisz ez képezte a vetélkedő bibliai anyagát is. A szeretet-himnusz szavaival az igehirdető a szeretet szavával szólította meg a fiatalokat. Arra buzdította őket, hogy mindent, amit tesznek, szeretetből kell csinálni. A szeretet a meghatározója az emberi boldogságnak. A mindenkori embernek szeretnie kell azt is, ami az övé. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi a mienk. Az igehirdető szólt arról is, hogy minden versenyző azt a gyülekezetet képviseli, amelyből érkezett – tegyék ezt büszkén, de elsősorban szeretettel.
Az áhítatot lezáró ifjúsági énekek szintén arról szóltak, hogy a szeretettel mindent le lehet győzni.


A közösség előtt köszöntötte a fiatalokat Módi József, házigazda lelkipásztor, az egyházmegye esperese, majd Kiss Anikó, a vetélkedő helyszínét biztosító Olosz Lajos iskola igazgatónője, valamint Erdős Bálint, az Ágyát is magábafoglaló Nagyszintye polgármestere.
Rövid szünet után elkezdődött a helytörténeti vetélkedő is, melyet a fiatalok két osztályteremben egyszerre folytattak. A három írásbeli részből álló vetélkedő szüneteiben lehetőségük volt a fiataloknak a folyóson elhelyezett diákcsemegékből fogyasztani, valamint egymással is ismerkedni. Ez idő alatt a lelkészekből álló javítóbizottság osztályozta a beérkezett teszteket. Három Arad-megyei egyházközség, az Arad-Belváros-i, Erdőhegy-Kisjenő-i, valamint a Nagyzerind-i egyházközségek történetéből alapos ismereteket szereztek a vetélkedőn résztvevő fiatalok. Ezúton is köszönetet mondunk Lehoczky Attila tanár úrnak, hogy a tesztlapokat és a javítókulcsot összeállította számunkra.

Hisszük, hogy a sok évszámon és neveken keresztül, melyek a vetélkedő anyagát képezték, követendő életpéldát kaptak a fiatalok, valamint azt is megérthették, hogy sem a hely, ahol életünk kibontakozik, sem az idő, amely nem mindig alkalmas, nem lehet akadály Isten szeretetének megélésére és kimutatására, a Neki való szolgálatra.
A vetélkedő második része, a vaktérkép valamint a villámkérdések képezték a találkozó legszórakoztatóbb részét. Itt már nemcsak a tudásra, de az ügyességre, sőt néha még a szerencsére is szükség volt. A vaktérkép próbatételénél a fiatalok egy bejegyzések nélküli térképen kellett megmutassák, hogy Egyházmegyénk gyülekezetei nagyjából hol találhatóak. A villámkérdések helyes válaszainak pontszámait pedig a sorra kerülő fiatalok dobókockával határozták meg. 
Így jött össze a vetélkedő végeredménye is. Az írásbeli tesztek pontszámait a vaktérképen, illetve a villámkérdések pontszámaival összeadva alakult ki a sorrend. Első helyezett az Arad-Belvárosi gyülekezet leánycsapata, a második az Arad-Belvárosi fiúcsapat, a harmadik pedig az Ágya-i csapat lett. Ők ajándékcsomagokat kaptak a szervezőktől, de minden résztvevő számára biztosítottak egy-egy erre az alkalomra készített golyóstollat és kulcstartót.
Ennek a vetélkedőnek azonban nincsenek vesztesei, mindenki nyert! Nemcsak ismeretet, vagy helyezést, hanem barátokat és életképet. Megláthattuk, hogy elődeink nyomdokán haladva hogyan juthatunk előbbre ebben a modern világban is.

A kiértékelést követően minden csapat emléklapot kapott. Ezt követően pedig közösen fogyasztottuk el a jóízű ebédet, melyet az ágyai egyházközség főgondnoka, Erdős Sándor készített.

Végezetül hadd álljon e beszámoló végén egy gondolat, mely a kezdőáhítatban hangzott el, megszívlelendőleg a fiatalok előtt: Pál apostol nagyon találóan fogalmaz a Szeretet-himnuszban, amikor a dicsekvő, és nagy teljesítményeket felmutató korintusiaknak elmondja, hogy mindaz amit tesznek, amit elérnek, mind dicséretes dolog, azonban ha az emberi cselekvést nem a szeretet mozgatja, akkor semmit nem ér az egész.
Adja az Isten, hogy minden emberi cselekvést és gondolatot az Isten szeretete irányítson!