„...Áldott a Király, aki jön az Úrnak nevében. Békesség
a mennyben, és dicsőség a magasságban!..."
Lukács 19, 28–34
Virágvasárnap azon ünnepek egyike, mely közvetlen Jézus életéhez kapcsolódik. Egyik ünnep sincs a másik nélkül, egyformán fontosak és drágák az Úrnak és nekünk is. Köszönjük, hogy részünk lehet bennük, és hogy mi is megünnepelhetjük őket.
Urunk Jeruzsálembe vezető útjának utolsó szakaszához, földi életének utolsó hetéhez érkezett. Keresztre feszítése előtti vasárnap volt ez a nap. Jézus az Olajfák hegyének keleti lejtőjén haladt előre, ahol Bethánia és Betfagé települések voltak. Ezután már Jeruzsálem városa következett, mely két-három kilométer távolságra volt tőlük. A levegő tele volt feszültséggel. Mindenkit nagy izgalom töltött el. Bár, egyedül csak Ő tudta mi vár rá, mi következik ezután, mégis nyugodt. Megelőzőleg háromszor is hirdette: az Emberfiának Jeruzsálembe kell mennie, ahol sokat fog szenvedni a főpapoktól és írástudóktól, keresztre feszítve meghal, és harmadnapon feltámad. De ki emlékezett már ezekre a szavakra rajta kívül? Jeruzsálembe kell mennem és ott nehéz időket kell átélnem. Ezek most beteljesülőben vannak. Próféciát is teljesít, Zakariás prófétáét: Mondjátok meg Sion leányának, imhol jő a te királyod, alázatosan és szamárháton ülve. Egyben bejelenti királyi igényét, hiszen király, világ Királya Ő. Országa van, de nem földi, hanem lelki, mely az egész emberiségre kiterjed. Boldogok azok, akik ezt elfogadják. Elküld két tanítványt Bethániába, hogy hozzanak el egy szamarat. Szamáron abban az időben csak nagy emberek, királyok és királyfiak járhattak. Ezzel is királyságára utal. Figyeljük meg, milyen tudással, milyen pontossággal rendelkezik az Úr. Tudja, hol van a szamár, melyik ház elé van kikötve, ki a gazdája, hogy meg fogják kérdezni, milyen alapon oldják el, hova és miért viszik, hogy mit válaszoljanak a kérdésre. Ő mindent tud, és mindent lát. Mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége reá, és erre biztosan el fogják bocsátani. Nem véletlen, hogy a tanítványok ezen pontos utasítások után feltétel nélkül engedelmeskednek, elmennek és elhozzák a szamarat. Minden úgy lett, ahogy az Úr mondta nekik. Így van ez ma is. Minden úgy történik a világban, életünkben, amint meg van írva, ahogy Isten akarja és mondja. Az Ő szava szent és igaz. Örök és megmásíthatatlan. Nagy jutalmat nyernek azok, akik engedelmeskednek és megélik azt.
A szamár gazdája Jézus titkos tanítványa volt, akárcsak az az ember, aki az utolsó vacsorakor lakásába fogadta őket, és elkészítette a termet számukra. Ezek az emberek rég Jézusnak adták szívüket, és milyen tanulságos, hogyha Jézusé a szívem, az övé mindenem: szamaram, házam, időm, erőm, pénzem, ruhám, családom, gyermekeim, életem és halálom. Jó lenne ezt is megtanulni, és életünk végéig gyakorolni. Továbbá, semmi sem úgy az enyém, hogy ne lenne az Övé is. Jézus számít erre az elismerésünkre. Számít arra, hogy ha Ő azt mondja: Szükségem van rá, rád, soha semmit nem fogunk megtagadni tőle. Örömmel bocsátunk mindent az ő rendelkezésére, és nem erőszakkal, hanem szeretettel és örömest.
Az engedelmes tanítványoktól pedig a következőket tanulhatjuk meg: ha vele járok, feladatot kapok, melyet teljesítenem kell. Menjetek el, és tegyétek meg. És ők elmentek. Örömmel és feltétel nélkül cselekedtek. Áldozatot is hoztak Érte, bármibe került volna is az. Azt olvassuk továbbá, hogy elhozták az állatot, és a tanítványok felső ruháikat terítették rá. Így indult el, és haladt a Király Jeruzsálem felé. Betelt a prófécia: ímhol jön néked a te királyod. Elvetem, vagy elfogadom? Útja ruhák és pálmaágak szőnyegén vezetett át, miközben az emberek üdvrivalgása hatolt a fülébe, vágott a szívébe. Legalább egy rövid ideig elismerték, mint Messiás királyt. Nagypénteken már feszítsd meget kiáltottak. Mi hogy vagyunk ezzel? Elfogadjuk-e, és ha igen, meddig? Tiszta szívvel, őszintén éltetjük és dicsőítjük Őt? Zengjük hát együtt az ünneplők sokaságával: Áldott a király, aki jön az Úrnak nevében. Drága, hogy nem csak hív és vár magához, amint sokszor máskor tette, hanem ő maga jön hozzánk. Jön, hogy bővelkedő életet hozzon és ajándékozzon minden arra vágyó léleknek. Jön a betegekhez, a megtört és félelmes szívűekhez, a nyugtalanokhoz, a szenvedőkhöz és az örvendezőkhöz is. Bíztat: ne félj, csak higgy, én meggyőztem a világot. Jön hozzám, és azt mondja: ne sírj, ne panaszkodj, elég néked az én kegyelmem. Jön örömömben, bánatomban, töprengéseimben, fiatalságomban és öregségemben, családomban és gyülekezetemben, jön a szívembe, az életembe és halálomba. Jön, hogy Igéje és Szentlelke által bennem éljen, vezessen, jólétet, csendes, nyugodt életet biztosítson és a nekünk szerzett váltságban oltalmazzon, megtartson és üdvözítsen. Jelenlétében és közösségében kiáltsuk nagy örömmel: Áldott a király, aki az Úr nevében jön. A mennyben békesség és dicsőség a magasságban. Ahol a szívek felett átveszi az uralmat, ott békesség lesz. Bennem is, benned is. Őszinte lesz a dicsőítésem is. Dicsőség a magasságban a Királyok Királyának, az Urak Urának. Dicsőség legyen néked Jézus, azért hogy hozzánk is eljöttél és megajándékoztál a benned örvendező élet békességével és sok-sok javaival, drága ajándékaival. Bátran mondhatom, hogy virágvasárnappal, sokkal gazdagabb és boldogabb is vagyok. Áldassék érte örökkön örökké drága és dicső neved. Ámen!
Áldott ünneplést!
Sok szeretettel,
Józsa Ferencz, lelkipásztor