A Reformáció ötszázadik esztendejében a legfiatalabb és
legkisebb létszámú Aradi Református Egyházmegyében is ünnepségsorozatokkal
emlékezünk meg Isten gondviselő oltalmáról, mellyel fél évszázada igazgatja életünk
kiteljesedését hitünk megélése által.
Az ünnepségsorozat harmadik állomása Vadász lett, ahol az
árpádkori templomban tartottuk meg az éves Egyházmegyei Presbiteri
Konferenciát. Egyházmegyénk számos gyülekezetéből érkeztek erre az alkalomra
lelkipásztorok és presbiterek, hogy közös istentiszteleten adjunk hálát a
mindenség Istenének egyházunkért és hitünkért, mellyel helyet és alkalmat adott
szolgálatunk kiteljesedésére, nevének hirdetésére.
Az erre az alkalomra érkező híveket a házigazdák szeretettel
várták, kaláccsal, kávéval és üdítővel kínálták meg őket a templom bejáratánál,
míg mindenki elfoglalta helyét a templom padjaiban.
Az istentisztelet igehirdetéssel kezdődött. Nt. Papp József, az Erdőhegy-Kisjenői Református Egyházközség
lelkipásztora az 1Korintus 12, 12-27
alapján szolgált. Igehirdetésében Krisztus testének tagjairól, s ezzel
párhuzamban mai egyházunk szolgáiról beszélt. Amiképpen a testnek is szüksége
van a tagokra, ugyanúgy a nagy egyháznak is szüksége van nemcsak nagy és
gazdag, de a kicsiny és szegényebb gyülekezetekre is. Ezen felül azt is
kiemelte az igehirdető, hogy mennyire szükséges a presbiterek szolgálata is,
ugyanakkor szükségesek (és ha van ilyen, azért külön is hálát kell adnunk)
azoknak a kevésbé tehetős, elesett embereknek a csendes imádsága is, amivel
szintén a közös test vérkeringését, élő hitét munkálják.
Az igehirdetést követően a házigazda lelkipásztor, Lőrincz Lóránd-Péter köszöntötte az egybegyűlteket
a Zsoltárok könyve 133. részének üdvözlésével „Ímé,
mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” Röviden
beszélt a műemlék templom és az egyházközség történetéről, s örömének adott
hangot, hogy a helyieken kívül közel hetven presbitert köszönthet még a
templomban. Külön köszöntötte a meghívott előadót, az egyházmegye esperesét,
valamint az önkormányzat részéről jelenlévő Teodor Parasca alpolgármestert.
Az
egyházmegye esperese, nt. Módi József
a Zsidókhoz írt levél 4, 14-16
verseivel köszöntötte a Konferencia résztvevőit. Diákkori élményeit felelevenítve
köszöntötte az előadót, majd megköszönte a résztvevőknek egyházunk iránt
végzett áldozatos munkájukat, s további kitartó egyházépítő munkára és Istennek
tetsző szolgálatra hívta azon a helyen, ahova az Isten állította őket.
A
köszöntések rendjén Kovács Attila,
az Aradi Református Egyházmegye
Presbiteri Szövetségének elnöke is szólt a résztvevőkhöz, megköszönve a
jelenlevők gyülekezetekben végzett szolgálatát.
A
köszöntéseket követően a kilenc helybeli gyermek Mészáros István, zongoratanár által alakított gyermekzenekara
lépett fel két énekszámmal. A Halleluja
és az Itt vagyok most, jó Uram című
keresztyén énekek előadása hangolta rá a gyülekezetet a Konferencia előadásának
meghallgatására.
Reformáció és Hitvallás
volt a címe – és egyúttal a témája is dr.
Buzogány Dezső, a Protestáns
Teológiai Intézet professzora előadásának.
Az előadó előbb arra kérdésre kereste a választ, hogy mi
nem a reformáció, majd kifejtette egyéni hitvallásaink közösségünkre gyakorolt fontosságát.
A reformációt sokan vallásos
köntösben jelentkező osztályharcnak mondták, amelynek a társadalmi
vonatkozása jelentősebb, mint a misztikus vallási. Bár a reformációt
világtörténelmi folyamatba ágyazható jelenségként is meg lehet közelíteni,
mégsem ez fejezi ki annak legbelsőbb lényegét. Sokan „hitújításnak” mondják. Ez alapjában véve fából vaskarika, ugyanis
a hitet újítani nem lehet, legfeljebb a hit pontokba szedett és papírra vetett
megjelenítését, amit hittételeknek vagy hitvallásnak nevezünk.
Az előadó idézte Heltai
Gáspár kolozsvári reformátor 1570-es
években írt tömör, de a reformáció lényegét megjelenítő írását „Erdélyben
tél-túl (itt is, ott is) villámlani
kezdett az Istennek igéje”. A reformáció tehát igehirdetés, akár
hiszünk benne, akár nem. Amennyiben hívőként nézünk rá, abban az isteni Ige
megjelenítését látjuk, amennyiben pedig nem hívőként társadalmi jelenséget
látunk benne, akkor sem kerülhetjük meg, és számolnunk kell vele. Mindaz, ami
ennek hatására később társadalmi/nemzeti pozitívummá válik (anyanyelv, oktatás
stb.), csak következménye az igehirdetés formájában jelentkező reformációnak.
Hitvallásainkról szólva az előadó elmondta, hogy a
hitvallás egy személynek, vagy közösségnek személyes felelete az megszólító isteni
Igére. A Heidelbergi Káté mellett a II. Helvét Hitvallás egyházunkra gyakorolt hatását
is példázta, s örömének adott hangot, mikor beszámolt arról, hogy nem sok idő
múlva az Erdélyi Református Egyházkerület is hivatalosan saját hitvallásaként
szignálja ezt a saját egyházában már évszázadok óta alkalmazott hitvallási
iratot.
Az előadás végén Venter
Miklós, az Egyházmegye főgondnoka
ajándékcsomaggal köszönte meg a professzor úr szolgálatát.
Az előadást követően a konferencia résztvevői a közelben
lévő kultúrházba mentek át, ahol a vadászi presbiterek által előkészített ebéddel
várták őket.
Tisztelettel köszönjük meg missziói előadónk, nt. Tóbiás
Tibor György áldozatos munkáját, amelynek eredményeképpen a találkozó
résztvevői között kioszthattuk az erre a célra immár második kiadásban
megjelentetett, egyházmegyénk gyülekezeteit
és templomait bemutató könyvecskét az ez alkalomra készült golyóstollakkal együtt.
Köszönetünket fejezzük ki a vadászi református
gyülekezetnek a találkozó megszervezéséért, valamint mindazoknak, akik részt
vettek ezen az alkalmon.
Hisszük, hogy minden Isten dicsőségére történt. Áldassék
érte az Ő szent neve!
Lőrincz Lóránd-Péter